Iskolatörténet
Mátraszentimre település iskolája több mint százéves múltra tekint vissza.
Az intézmény a történelem viharain át nemzedékről nemzedékre tette a dolgát: nevelte, tanította a messzi földről idevándorolt, de bizakodással letelepült, szegény sorsú üvegfúvók és egyszerű erdei munkások szlovák anyanyelvű gyermekeit.
Az első iskola a Minllenium évében – 1896-ban – nyitotta meg kapuit a gyermekek előtt Mátraszentlászlóban. A három falu gyermekei jártak ide télvíz idején is mezítláb, hogy megismerkedjenek a betűvetéssel.
A magas gyermeklétszám miatt 1901-ben Mátraszentistvánban is átadtak egy iskolát.
1926-ban, Klebelsberg Kunó munkássága idején kapott újabb iskolaépületet a Felső-Mátra lakossága. Mivel ekkor már Mátraszentimre volt a legnagyobb lélekszámú település az elemi oktatás térségi központja is ez a falu lett.
Mindhárom iskolában 1-1 tanítóval folyt az oktatás.
1933-tól tanított az iskolában Zakupszky László pedagógus, néprajzkutató, aki munkásságával nagyban hozzájárult az intézmény, és a település közművelődési tevékenységének fellendítéséhez.
Az 1947-es lakosságcsere változást hozott az iskolák életében is. A lecsökkent gyermeklétszám miatt Mátraszentlászlóban és Mátraszentistvánban csak alsó tagozat működött, a felsős gyermekek Mátraszentimrére jártak át, hol néhány évig diákotthoni elhelyezést is igénybe vehettek.
1958-ban újabb épületszárnnyal bővült az intézmény, amely ekkorra már egyre jelentősebb helyet foglalt el a település életében. Néptánccsoport, énekkar, honismereti szakkör működött az iskolában, ebben az időben kezdődtek meg a 2 évenkénti nemzetiségi rendezvénysorozatok.
A hetvenes évek első felében az addig nyolc évfolyamos iskola elvesztette felső tagozatát: „bekörzetesítették” a Mátrafüredi Általános Iskolába. A 10-14 éves tanulók kollégiumba kényszerültek, hetente egyszer, legfeljebb egy szűk napra találkozhattak szüleikkel, a családdal. Az akkori diákok és szüleik, mai is keserűen emlékeznek vissza azokra az évekre. Akik nem bírták a kollégiumi elhelyezést, mindennap 3 órát utaztak, hogy ingázó tanulóként teljesíthessék tankötelezettségüket. Sokan nem tudták elviselni ezt az állapotot, ezért elhagyták otthonaikat, s a közeli városban telepedtek le.
Ilyenformán az iskola felső tagozatának elvitele hosszabb távon negatívan befolyásolta a település-együttes demográfiai alakulását is.
Ennek a gyermeket, szülőt próbáló nehéz időszaknak - a 80-as évek végén megindult, országos méreteket öltő - „visszakörzetesítési” törekvések helyi mozgalma vetett véget.
1990 őszétől újra volt ötödik osztálya iskolánknak.
A nevelőtestület kibővült, a faluban élő tanítók mellé tanárok érkeztek s telepedtek le a Felső-Mátra településein.
Azóta is egyre magasabb színvonalon, a gyermekek igényeit, érdekeit, érdeklődési körét szem előtt tartva folyik az intézményben az oktató-nevelő munka.
